Zolival a Síszünet!

Hát igen, itt volt a síszünet, elment a síszünet! :D
Ideje volt fejet szellőztetni! :D
És kinél lehetne ezt jobban megtenni, ha nem drága harcostársammal Horváth Zoltán-csákóval! :D

Szóval első dolgom volt Hétfőn elindulni Dunaújvárosba!
Illetve mégsem első dolgom, mert én marha hirtelen kedvet kaptam csinálni egy kis Yu-Gi-Oh!-t, szal sieresen lekéstem Két buszt is! :D Pénz hiánya révén küldözgettem Zolinak a visszahívó Semeseket mint állat, csak azért, hogy kiderüljön a végén, hogy a telefonja otthon hevert és a végét járta. Utolsó erejével, miután kint ázott-fázott 10 percet otthonról rámcsörgött. Informáltam, hogy pontban 5-re futok be, ami meg is történt, így vidáman baktattunk fel, két gitárral és egy nehéz szütyővel Yoko villájába! :D
Lent ledobtam a cuccokkal egyetmeben magam, majd kipihentem az utazás fáradalmait, Zoltánom elmondta mi a kaja (Műramen és ROPI~! Erről később ;) ), majd elkezdett gépezni.
Én sem voltam ám rest! Kipakoltam a szütyőmet melyben helyet foglalt a Gitárokhoz hozott Erősítő, Kábelek, átalakító és mikrofon, valamint Zolinak hozott programok és a félkész projektjeim.
Zolival egyből elkezdtük bömböltetni a Rock 'n Roll-t, majd megtanítottam a csávót Tabokat olvasni. Közben megérkezett Zoli lakótársa Gergő is. Ketten együtt órákig el tudtak beszélgetni különböző sorozatokról, amit én különösen élveztem. :) Lehet, hogy elkezdem nézni a Smallville-t.
Megmutattam Zolinak az illegálisan letöltött Multitrackes számaimat, majd elkezdődött a Valódi móka!
Előkerült Matten bűvös Májkrofónja!
Innentől kő kövön nem maradt!

Első dolgunk volt kipróbálni az Erősítőm csodálatos Effektjeit! Késleltetés, Visszhang, Kóruseffekt, Duplázás, Flanger, Tremolo! Zolinak nagyon bejöttek, főleg a Késleltetés. Ennek hála az ütéshangokat nem szájjal kellett visszhangoztatnia.
Eközben természetesen végig fent voltunk MSN-en, és időnként ránk is írtak különböző emberek. És hát mi, a két harcostárs gondoltunk egyet.. Feldugtuk a Laptopra az erősítőt, Lenyomtuk a felvétel gombot MSN-en, és kezdődött az Őrület. Mindenkinek akivel beszéltünk küldtönk valami őrült hangüzenetet. Dantcit ki akartuk belezni Dorkán (Dudujcán) keresztül, Ayuval a Csütörtökről sikoltoztunk, természetesen a Vajkó Tomi is megkapta a magáét, de a pálmát nem más vitte mint Zena, akivel nemcsak hogy jól szórakoztunk, de meg is örökítette nekünk a beszélgetés kissé különböző változatát illusztrációkkal fűszerezve! A Videó megtekinthető Zena Csodálatos Blogján! Nagyon köszönjük neki!


Természetesen a hang felvételekből valamennyien majdnem az összeset lementették, szal, habár nem emlékszünk mindre, a legtöbbjük még Létezik valaki gépén, és talán egyszer egybegyűjtöm őket. :D

Beszélgettünk Zoli egyik barátnőjével is Petrával is így mikrofonon keresztül, és persze énekeltünk neki. Miután kész lettünk egy ilyen dallal, Petra kijelentette, hogy Ő ezt bizony lementette Csengőhangnak! Enyhén leesett az állunk, (főleg, hogy másnap, már a fősulin mutogatta mindenkinek.) Ezen az ötleten felledülve elhatároztuk, hogy másnap csinálunk egy Igazi Csengőhangot Petrának, ami rendesen össze lesz szerkesztve. Így sikerült felcsempésznek Zoli gépére egyik programomat, a CoolEditPro-t. A programmal több sávra tudtunk hangot felvenni, így történt, hogy ketten Négy szólamban nyomtuk az új csengőhangot. Illetve Zoli egyedül is készített egy verziót (ez lett a végleges), amelyen 5 Zoltán Szerepelt! Szerintem Petrának máig ez a csengőhangja. Ezután saját dal írásába is kezdtünk, ami természetesen Nem lett kész. xD

Ezután jól ki is fáradtunk, és már nem volt hajnali háromra kedvünk máshoz, mint beszélgetni és gitáron prüntyögni. Zoli berakta a nyugtató hatású Bob Marley-t, majd mint két hulla, a hangszereinkkel egyetemben, Ropival a szánkban bedőltünk az ágyban, és kómás állapot uralkodott el. Egyszercsak egymásra néztünk, és lágyan elmosolyodtunk:
 - Mennyire beszívottan nézhetünk most ki..
Így történt az, hogy azonnal szólítottuk Gergőt, hogy jöjjön fotózni minket. Az amit akkor éreztünk egyszerűen leírhatatlan. Nulla kártékony tudatmódosító anyaggal a szervezetünkben, úgy néztünk a plafonra, hogy Láttuk, hogy fehér, de felfogni nem fogtuk fel. Ez egy életérzés volt, ami csak bizonyos körülmények között jöhet el. Gyorsan odatotyogtunk a Hawaii virágnyakbavalókhoz (mi is a neve), felvettük, és készen is állt a kép!

Éljen a Ropi!

Az elkövetkezendő 4 nap a következőképp folyt: Reggel felkeltünk, Zoltán eldöntötte akar-e órára menni, avagy sem, vitatkoztunk elvigye-e a laptopot vagy sem, majd otthon gépeztem egy 2 órát egyedül, amikor órán volt. Időnként elmentünk kajáért (és ebből kifolyólag csokiért). Ez a következőképp nézett ki:
Zoli: Matten, te éhes vagy?
Matten: Aha.. Mint az állat!
Z: Jólvan, én abszolúte nem, de lemehetünk kajálni, ha gondolod.

***

Z: Te Matten, én rohadt éhes vagyok.
M: Nekem egy falat nem menne le most a torkomon.

Vidám volt, hogy egyszer sem tudtunk normálisan együtt enni. XD

Természetesen, ESzP-m miatt folyamatosan Csekkoltam a fejleményeket. Háládt adtam az égnek, hogy mentem Zolihoz, mert amikor valami durvább dolog történt Zoli ott volt velem, és ő is vitte a keresztet, egymást nyugtattuk meleg optimizmussal. Ha nem megyek le Dunaújvárosba, valószínüleg nem tartanék ott ahol most, mérhetetlen életkedvvel, boldogsággal és elégedettséggel, visszatérve! :D
Voltak jobb pillanataink meg rosszabbak is, de mindkettőt egymásnak hála jól viseltük! Ilyenkor jó, ha az embernek van társa! :D UGYE MILES?! XD


Csütörtökön Zoli úgy döntött mégis bemegy az aznapi órájára utazás előtt. Ez úgy tűnt jól jött, ugyanis Zoli nagyon jókat virult az óráján oszttársának köszönhetően, én pedig otthon jókis videókat néztem játékokról, sorozatokról. Négy fele el is indultunk felfegyverkezve a buszhoz. Mikor befutott a járatunk Zoli felhördült:
 - Áhh, ez egy rossz busz.
 - Miért?
 - Mert szar. Egyszerűen rossz.
Nem értettem a dolgot. Ő valószínüleg a Busz formájára, belsejére, kényelmére gondolt. Ám hamar beteljesedett amit mondott. Ez egy Rossz Busz volt!
 - Jó napot! Egy jegyet kérek szépen Pestig! - köszöntem illedelmesen a sofőrnek. 
 - Teljes árút? - kérdezte amaz.
 - Nem, Diákot.
 - Ezesetben kérek szépen egy diákigazolványt!
Egy kis háttérinfó: A Diákigazolványom elveszett Augusztus végén, mikor megnéztem az Eredetet a moziban. Kerestük egy ideig, de a mozi sosem jelentkezett. Szeptember 1-jétől kezdtem használni az Ideiglenes Diákigazolványom, ami a következőképpen működik. Adnak egy Id. Diákigazolványt kép nélkül, és egy Igazoló lapot amire rácsatolják a fényképet, és lepecsételik. A lepecsételéstől számítva a Diák 60 napig érvényes. Az első hatvan nap November elején lejárt, és körülbelül további 60 napig érvénytelennel jártam, amiből sok problémám volt, de valamiért mindig elfelejtettem meghosszabbítani. Végül Január 3-án eszembe jutott, így még 60 nap nyugalmam volt. Ez azt jelenti, hogy a Diákom Holnap jár csak le! XD A pecsétet ezúttal nem kívülre, hanem belülre rakták.
Ám ezen a napon Február 24-én (az 53. napon) ez a buszsofőr elkérte a Diákomat, amit én készséggel meg is mutattam. Ott álltam mint egy hülye, az meg ráncolta a szemöldökét. Megszólalok:
 - Megvan hosszabbítva, de csak belülről.
 - Akkor mutassa meg.
Tudtam előre, hogy itt bajok lesznek, valamiért volt egy megérzésem, hogy a csávó nem akar majd felengedni. Megfordítottam a kártyát, amin csillogott a pecsét és a betűk:

Meghosszabbítva

2011. 01. 03

 - Ahamm.. Ez Nem érvényes!

 - Nem érvényes? Dehát ott van a Pecsét!

 - Ez azt írja, hogy a hosszabbítása Január 3-án lejárt!

 - Nem, mert akkor hosszabbítottam meg. Március 3-ig jó!

 - Azt én honnan tudjam? Nincs odaírva.

 - És azt honnan tudja, hogy ADDIG jó?

 - Így nem adhatok jegyet.

Ekkor kapcsolt be a kedves túlfejlett igazságérzetem, ami annyit jelent, hogy képes vagyok jelenetet rendezni önként az egész busz előtt, és vállalom a felelősséget azért, hogy 60 ember késik el miattam. Vagyis a francokat miattam, a hülye sofőr miatt.

 - Már pedig fog adni jegyet, mert ez Érvényes Diák!

 - Ez nem az, szóval nem adok. Vagy kifizeti a teljes árat vagy leszáll.

 Nálam persze nem volt annyi. Idefele úton megtudtam mennyit kell fizetnem az útért érvényes diákkal, így annyit hagytam.

 - Tudja mit? Akkor menjen a francba! - mondtam. Gondolatban persze 30x csúnyábbat gondoltam.

 - Te velem ne beszélj így kispöcsös.

 - Miért ne? Maga akar kirabolni, nem én önt. Te szerinted akkor ki van magasabb lovon. Menj a francba! - ismételtem meg, majd sértődötten hátravonultam.

Zoli mentette meg a hátsóm. Kifizette az én teljes árú jegyemet is, és a sajátját is. Így viszont neki nem maradt pénze, márpedig arra szüksége volt. Így odaadtam neki az utazásra szánt pénzemet, ám ő még mindig vesztes volt 720 Ft-tal, amit persze később még meg kellett neki adnom. Így történt, hogy a drága Volán meglopott engem 800 Ft-tal.

Természetesen a busz késett egy 8 percet a kis afférom miatt, de ez nem a világvége (legalábbis nekem). Elmentünk az Arénába, hogy összefussunk Ayuval és Dantcival, akik épp nagyban flörtöltek, mikor odaértünk. Közben elkérték a bérleteinket a metrónál is, ott valamiért az ellenőr nem talált hibát, sőt egyet is értett velünk a problémánkban.

Mikor a két agglegény megérkezett, lepakoltak a pár mellé, és ledőltek a fárasztó utazás után. Sorban elmentünk Inni/WC-zni, Zoli meghívta Ayut egy fagyira, míg én pénztelenül gubbasztottam Dani mellett. Ekkor jöttem rá, hogy végsősoron a sofőr nyert. Eldiskurálgattunk egy olyan órát, majdelváltunk Danitól és elindultunk a Matten-lak felé. Dantcinak hála eszembe jutott a Blöff című film, aminek köszönhetően egész hátralévő nap úgy beszéltem mint Brad Pitt a filmben, amivel Zolit a halálba kergettem. Íggyan Kuta?

A házam előtt már ott várt ránk Peinci, aki úgyszintén Palacsintasütésre jött. Még visszaugrottunk az Ayu-rezidenciába, Szódabikarbónáért, tejért, valamint az elengedhetetlen Nutelláért, és persze de nem utolsó sorban a családja boldogításáért! Ho Hó!

Mikor visszatértünk Matten lakba, csatlakozott hozzánk az öcsém is: Marci, aki természetesen Vendégek előtt jó arcként viselkedett, így rögtön elnyerte mindenki szívét. :D Neki is láttunk a csodás Palacsinta művészetnek. Anyáék nem voltak otthon, mert Csütörtöktől Vasárnapig jól megérdemelten Vakációztak.

Peinci és Ayu egyből kiöntött egy halom Lisztet, majd öntött hozzá tejet, majd tanácstalanok lettünk. Ayu még belerakott egy tojást, de a tojások számával sem volt tisztában. Mindenki értetlenül állt a kérdés felett, míg úgy döntöttem megzargatom anyáékat. Kicsöngött a telefon, és abban a pillanatban Marci elkezdte sorolni a palacsintakészítés sorrendjét. Mintha addig ott sem lett volna. Persze senki nem hitt neki, mivel csak most mondta, mikor telózunk. Persze anyáékat sikeresen felébresztettem, mivel nem tudtam, hogy Fél tízkor már alszanak (ilyenkor nem szoktak XD). Anya pedig elmondta ugyanazt amit a Marci. Vagyis, hogy eddig fordítva csináltuk. Először kellett tej, utána liszt, majd Megkeverni, és Utána 3-4 tojás! Szúrós tekintettel néztem Marcira. A legszúrósabbal ami van.

Nos, mentsük ami menthető. Ayu összekavarta a lisztet-tejet-1 tojást, majd adott hozzá még, aztán addig keverték, míg a csomók majdnem eltűntek belőle. Nem tudtak teljesen eltűnni a fordított folyamat miatt. Ezután ment a cukor, só, minden mi jó és szódabikarbóna, majd kész is lett a mű.

Az első pár darab (mint azt Ayutól megszokhattuk) katasztrofális lett, de később belejöttek, és villámgyorsan gyártották a csintalanokat. Én egyből majdnem mindbe szorgosan kakaót töltöttem, hogy szépen megolvadjon a végére, és nem engedtem, hogy készítés közben egyenek. Persze természetesen ettek, de sikerült legalább 30-at megmentenem Kakaósnak.

A jókis palacsintázás után Peincinek mennie kellett, és Ayu is úgy döntött, hogy nem alszik végülis nálunk, mert másnap igazolványkép-készítése volt, így megint ketten maradtunk Zolival, akivel addigra minden erőnk elszállt.

Hullafáradtan lenyomtunk egy Lelassult-Photoshoppolást borzasztó eredményekkel, majd beültem a kádba relaxálni, a mozgalmas hét után.

Letöltöttem Zolinak pár FMA részt, amit remélem azóta már megnézett, majd lefeküdtünk aludni. Aznap rosszul aludtam, így rengeteget forgolódtam. Reggel fel is keltem hosszú szenvedés után, majd mentem volna Vécére, de csörren a telefon.

Ayu: 5 perc múlva ott vagyok.

Mondom, jó, legyen, majd megyek vécére. Becsukom az ajtót. Lehajtom az ülőkét. Leülök. Beüzemelem az iPodom. Csöng a telefonom. Zoli felveszi.

 - Mindjárt megy. MATTEN!

Felhúzom a gatyám, letotyogok a lépcsőn, majd kimegyek Zokniban kulccsal Ayu elé.

 - Te figyelj Ayu! 5 perc nem egyenlő 30 Másodperccel!

A Zoknis Matten elég ideig létezett, ugyanis rá két perccel esni kezdett a hó. XD

Ayu feljött, elvoltunk egy két órát, mangákról beszélgettünk, talán először a héten, majd elindultunk, hogy elérjük Zoli buszát. Ayu nem jött velünk, számára ennyi volt a találka.

Zolival eltotyogtunk a Népligethez, ott feltettem a buszra és huss... Eltelt 5 nap a szünetből. Aztán elindultam haza, hogy otthon lehessen egy nyugodt beszélgetésem Nagymamámmal Mamással, és utána ledőlhessek..

Aludni... aludni.. aludni... aludni..

Egy fáradt Photoshoppolás eredménye!
A Joker Yoko!